Régen nem írtam már ezért most röviden és tömören pótolom a hiányzó napokat.

Szóval. Január 23-án pénteken kellett jelentkezni az egészségügyi intézményben mivel már 5. napja cipeltem pluszban a lánykámat.
A kórházra jellemző a tólszervezettség és a szervezetlenség egyaránt. Jelentkezni kell a központi betegfelvételen ahol átadják a kartont, a túlélőcsomagot majd felküldenek az osztályra. Persze ott fogalmad sincs mit kell tenni így jobb híján vagy elkapsz egy szimpatikus fehér köpenyest vagy megzavarod a nővérszoba szentélyét. Mi ezt tettük. Onnan elküldtek az osztályos betegfelvételre egy kézlegyintéssel, hogy "arra" kell menni. Persze sehol semmi kiírva, jobb híján még a tíz éves "takarítószertár" felírat díszeleg. Újabb útbaigazítás után azért sikerül megtalálni az irodát ahol átvették a papírt majd elküldtek. 10 perc múlva hogy hogy nem a nővérszobából jött a kartonom....szóval izé....na mindegy.

Megkaptam a szoba számot, egy gyors vérnyomás mérést és magamra maradtam a nagy kérdőjelekkel.

A szobában hárman voltunk, egy fiatal csaj aki épp hazament mert még nincs itt az ideje szülni és egy kínai kiscsaj aki szintén túlórázott. CSak Ő nem igazán beszélt magyarul...szóval jó votl a társaság.

Jöttek a kötelező napi vizsgálatok, nst, Uh, flowmetria, Ksh. Minden érték szuper jó...halihó.

A kínai kiscsaj másnap elment szülni, kaptam helyette egy ágrólszakadt cigány (bocs de ha egyszer az!!!!) kislányt akinek halvány fogalma sem volt semmiről! Vajon honnan tudta meg, hogy terhes? De tényleg! Még azt sem tudta mi az a lepény, mi a gátmetszét, hogy fog-e fájni vérezni szülés közben! Egy idő után már kezdtem megsajnálni, főleg mikor jöttek a rokonok és mindenféle horror dologgal kezdték el tömni a fejét! A legjobb az volt mikor egyik este kétségbeesetten kérdezi, hogy valóban megfulald a babája ha Ő kicsit vérzik? (,ert az egyik ismerőse ezt mondta) Szerencsétlennek csak a nyákdugó vált le....

Így unalmasan teltek el a napok, sok sok rejtvényt megfejtettem csak ne kelljen szobatársaimmal csevegnem. Próbáltam volna sétálgatni de a kicsiny folyósón elég hamar ráuntam a látnivalókra. Hétköznap meg ambuláns rendelés is ment így kismillióan voltak a folyosókon, nem volt kedvem egy szál köntösben mászkálni köztük. Nem vagyok szemérmes csak oylan nagy volt a kontraszt az én neglizsém és az ő télikabátjuk közt.

Hétfő reggel a nagyviziten végre kimondták, ogy ok akkor ma OTT lesz, menjek a szülőszobára. Ott bekötötték az infúziót és én vártam a csodára. A gép szerint komoly fájásaim voltak de én csak azt éreztem kellemetlen és nehezebben veszem a levegőt, de ugyanúgy olvastam tovább a könyvemet. Közben megérkezett Móni is így legalább volt egy kis kikapcsolódásom.

Délutánra már semmi nyoma nem volt, hogy oxitocinoztak, se egy jósló fájás se egy keményedés....

Kedden a fődoki bejelentette, hogy mivel minden eredmény ok így kapok még eg ypár napot aztán indítják.
Totál kiakadtam, bőgtem és nagyon utáltam az egész helyzetet....