Máté és Petra

Rövid történetek gyermekeimről, hogy ne vesszenek a feledés homályába gyermekkoruk történései.

Ennyi idősek vagyunk!

videók

IndaFotó képek

Utolsó kommentek

  • Katuska79: @hajdul: 89 csongrádinak küldtem el a blogot:) (2009.06.17. 13:38) Képek
  • Katuska79: @hajdul: megteszem amit megkövetel a haza:) küldöm a linket a csongrád kluboknak:) (2009.06.17. 11:17) Képek
  • hajdul (törölt): Nem tudom, hol lehet az észt osztani, de csináltam egy blogot: csongrad.blog.hu Ez a miénk! Kéreti... (2009.06.16. 21:25) Képek
  • hajdul (törölt): Az a karácsonyi kép Ari és Pista eljegyzésén készült. Van olyan fotó is amin a gigantposzter (akk... (2009.06.16. 19:18) Képek
  • Maszlag Aranka: Bizony szépek vagytok mindnyájan.Jó hogy Papával is maradt rólad kép.Ari is milyen szép volt.(most... (2009.06.13. 19:58) Képek
  • Utolsó 20

A nagy nap

2009.02.19. 13:23 - Katuska79

Szerda hajnalban 4-kor arra ébredtem, hogy fáj...nem nagyon, de a semmihez képest jobban. Elkezdtem nézni az órát és igen ezek szabályosan érkeznek. Mondtam a szobatársnak, hogy húha mintha készülne valami de még várok hátha elmúlnak. Sétáltam, így úgy feküdtem ültem de nem múltak. Hatkor mondtam a nővérnek, hogy akkor én elmegyek nst-re mert fájok. Írtam Lacinak is, hogy még ne öltözzön munkásba.

A szülőszobán nstre tettek ami szépen mutatta a fájásokat így szóltak az ügyeletes dokinak aki megvizsgált és bejelentette itt szülés lesz ma mert két ujjnyi a tágulás. Közben jött a nappalos szülésznő, vissza sétáltam a cuccomért és elfoglaltam a zöld szobát.

gyorsan előkészítettek, burkot repesztett a doki és érdekes módon 10 perccel korábban a ksh-n még tiszta magzatvíz hirtelen mekóniumos lett. Ennek köszönhetően az nst-nek végig maradnia kellett rajtam.

Nem sokkal később megérkezett Laci is. Én meg egyre jobban csak fájtam és fájtam. Fél szemmel odapislantottam a gépre így láttam mikor kezdődik és mikor ér véget. Nem tudom mások hogyan képesek közben sétálgatni de én szinte mozdulatlanná dermedtem és csak ülni tudtam az ágyon. Egy egy fájás alatt csak arra gondoltam, hogy nagy levegő, bent tart majd lassan kifúj. Magamban dúdoltam mindenfélét de így is volt olyan pillanat, hogy na ezt már neee!

Fél 10-kor a szülésznő megnézte mire haladtunk és már majdnem eltünt a méhszáj! Nem számítottam rá, hogy máris. Nem sokkal később már jöttek is a tolófájások úgyhogy gyorsan átállították az ágyat, jött a doki is. és hajrá.

Persze megint az volt a baj, hogy magasan volt a fej de most nem tudtam felállni, mint Mátéval így elég sokat kellett nyomni a semmibe. Fél 11-kor mondta a doki, hogy OK most már itt a feje, várjak egy erős fájást mert elég ritkán jönnek így egy fájás alatt kell megszülessen a baba nehogy kibújjon a feje és várni kelljen a következőre. És kisétált. Nem volt fél perc sem mikor jött a fájás, gondoltam na ez jó lesz, a szülésznő bíztatott, Laci segített erősen tartani a hátam és én magam is meglepődtem mikor egyszer csak kint volt! Valahogy fel sem fogtam mert egy pillanatig még nyomtam tovább csak a nevetésre kapcsoltam ahogy nevet a szülésznő, hogy milyen nagy baba, ahogy boldogan nevet Laci, hogy itt van és jaj de szép és ahogy belép a doki meglepődve. Én is csak néztem azt a mázas nyálas hajasbabát aki tényleg szép volt! Édes kis hurkák, toka, mérges tekintet. Laci elvágta a köldökzsinort most már rutinosan és gyorsan rámtették. Megint az a meleg puha érzés amit minden szülő nő úgy vár. Pár percig így örülhettünk aztán elvitték fürdeni, mérni, öltözni. Közben engem is elláttak, a doki nagyon sokáig varrt....Majd végre hármasban lehettünk. Petra azonnal szopizni kezdett, a csecsemős nővér meg is dícsért minket. Közben próbáltam valami folyadékot magamba erőltetni, kaptam infúziót is mert úgy látszik én már csak róka komával tudok szülni....
De sajnos a víz ahogy be úgy egyből ki is....mondtam a szülésznőnek, hogy nem megy erre hozta az ebédet ami végre jó volt! Szokásos zacskós leves kapor szósz főtt hússal és müzli szelet.

Kb egy óra múlva toltak be a gyerekágyra egy kétágyas szobába és rámparancsoltak, hogy uzsgyi wc-re különben katéter. Hiába mondta, hogy végig hánytam szóval semmit nem tudok produkálni, nekem több idő kell. Meg ahogy felálltam el is ájultam. Egy fiatal nővér hozott egy tolószéket így ki tudtunk menni de a fjem is alig bírtam tartani.

Azt nem tudom, hogy súlyos vérszegénységgel vettek fel eleve, hoigy miért nem kaptam soha semmit? A hazajövetel előtti napon keresett fel a doki, hogy élek-e még annyira alacsony a hgb szintem. Ő így nem enged haza, azonnal értesíti a transzfúziós osztályt vérkészítményért. Na megint sírás, kétségbe esés....Este kilenckor egy fiatal ügyeletes doki jött, hogy elmondja mivel jár nem jár ha vért kapok. Az első pár mondat után úgy döntöttem, hogy köszi de mégsem és Ő is ezt javasolta. Aláírtam a lemondó papírt és vártam a reggelt.
Mázlimra hétvégén nincs nagy vizit így a doki sajá fellősségemre haza engedett. De kétszer is visszajött, hogy tényleg nem nézek-e ki nagyon szarul és tényleg lesz-e segítségem.

Két óra múlva kezemben a saját és Petra zárójelentésével végre elhagyhattuk az intézményt.

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://katuska79.blog.hu/api/trackback/id/tr28952697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hajdú Lászlóné 2009.02.20. 17:23:24

Istenem de szépek vagytok,legszebb érzés szülés után ,hogy rajtad fekszik.


süti beállítások módosítása