Valóban szerencsétlen nap péntek 13? Nekem olyan nap, mint  többi. Persze azért a sorsot nem kísértem nehogy véletlen még babonás legyek.

Tegnap bementem a munkáltatóhoz rendbetenni végre a dolgokat. Érdekes egy társaság...egyik szerint nagy a gáz, másik szerint minden rendben. Egyik nap még érdekes módon hivatkoznak papírokra másik nap meg hipp hopp nincs meg a papír...holott egy borítékban küldtem őket. Szerencsére minden pótolható de szaldgáljanak csak utána ők ha már egyszer nem tudták rendesen iktatni mert én bizony tudom lobogtatni a papírt, hogy márpedig átvették.

Még délelőtt sikerült eljutni csepelre is a bankba...persze haladékot csak azok kapnak akik elvesztették a munkahelyüket ezrét válltak fizetésképtelenné. Aki csak szimplán csóró a munkahely hülyesége miatt az nem számít. Mindegy kifizettük a  tartozást legyenek boldogok vele. Egy két dolgot még tisztáztunk a jelzáloggal kapcsolatban (kisebb vagyon a módosítás hurrá) aztán közjegyző, persze Ő elment valahová így nem tudtam vele megbeszélni a szükséges dolgokat.

Naná, hogy egész addig, mag úton voltunk szép idő volt, amint hazaértünk jött a monszun. Bár minket ilyesmi nem tántorít vissza, Máté jót játszott a sárban. A ruháját szerintem inkább kidobom...nem ér annyit  a mosópor, hogy tisztára mossam. Nem szimplán sár, hanem a sarkon vannak gumik kirakva, hoyg ne parkoljon senki a fűre és ott csúszkált rajtuk:

Persze Máté nem aludt délután így estére igen haragos hangulatba került, viszont gyorsan el is aludt. Néztük a tv-t és egyszercsak eldölt:)

Így:

Pénteken délelőtt Petrával elmentem befizetni a bankba a pénzeket, meg vettünk ezt azt a tescóban. De semmi értelmes dolgot nem láttam inkább csak lófráltam vele a dorok közt. Jó volt egyedül lenni és nem azzal törődni vajon a következő pillanatban merre hisztizi a fiam.
Délután eljött Máté rég nem látott kis barátja Berci. Ő már olyan nagyfiúsan néz ki persze erre rájátszik, hogy másfél fejjel magasabb töpörtőnél. Máté hozta a formáját, egyből minden játéka fontos lett neki. Szegény Bercit csak húzta magával midnenhová kézenfogva.

Hamarosan Bercinek is lesz kishuga alig egy hónap múlva és majd Ő is rendezheti a kiscsajt ahogy Máté teszi Petrával. Legközelebb már mi megyünk hozzájuk babanézőbe. Egész kis bölcsöde lesz már akkor! Erről jut eszembe, hogy körbejártam az ovi dolgot. Jó lenne az itt épülő új református oviba beadni Mátét. Egyrészt új ovi, másrészt itt lenne három megállónyira. Állítólag már lehet jelentkezni pedig még csak a külső falak állnak. MIndenképp beadom a jelentkezést oda és a Kuckó oviba is. Ott Berci anyukájának van ismerőse aki talán tudna segíteni bekerülni. Egy időben filóztam rajta, hogy jó ötlet-e oylan helyre beiratni ahol értelmileg vagy egyéb módon sérült gyerekek is járnak. Bennem is megfordult a gondolat, mint más anyukában, hogy vajon nem hátrányos-e ez. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy egyáltalán nem. Sőt megtanulnak együtt élni, segíteni egymáson, az ott nevelkedő gyerekek elfogadóbbak, toleránsabbak egymással. MAgyarán az érzelmi, szociális fejlődésüknek csak jót tesz. Szóval már nem tartok tőle.