Húsvét van. Lehet szeretni, lehet utálni. Kinek hogy. Én még emlékszem, hogy gyerekkoromban szerettem és mindig dicsekedtünk kinek mennyi locsolkódója volt. Persze mindenki hozzáadott a számokhoz de így volt jó. Mindig jó idő volt és délután mikor elmentek az utlsó locsolók (persze mindig Dósa Farkas volt az utolsó...) anyával napoztunk a kertben mert akkor volt mindig az első igazán szép napsütéses nap és oylan jó volt amikor másnap iskolába menet már zöldbe, virágba voltak borulva a fák. SOkan tartják nyűgnek, kötelezőnek, büdösnek az egész cécót de ezen azért el kellene gondolkodni. A kölni helyett lehet nyomni a locsoló kezébe egy kis vizet, hogy inkább kéretik azzal öntözni hamár nem tud ellenállni a vágynak. Sokan azt gondolják inkább jól bezárkóznak ahelyett, hogy örülnének a rég nem látott rokonnak, ismerősnek és váltanának vele pár kedves szót. Oylan nehéz ez? Aztán majd lehet ücsörögni a kispadon magányosan mert egy idő után a kutya sem nyitja ránk az ajtót mert mindig zárt kapukat talált. Sosincs későn békét kötni vélt vagy valós sérelmeinkért vagyis van amikor már késő....nem biztos, hogy mi nem vagyunk különbek hogy ránk nem orrol senki.
Megmondom őszintén nem kevés büszkeséggel töltött el, hogy ma az én Nagy Fiam is locsolkodni ment! Szépen felöltözve csinos frizurával apró parfümös üvegcsével a bicikli gyerekülésén. Olyan sivárak és ellaposodottak az emberi kapcsolatok, lassan nem lesz múltunk, hagyományunk. VAgy majd az lesz az új hagyomány, hogy ilyenkor elvonulunk a világtól???? Petrával sétáltam egy nagyot a napsütésben, rengetegen mentek biciklivel a városban. A parkban ülve láttam félszeg esetlen kamaszt a kapualjban a nagymamával aki gondolom hetek óta készül arra, hogy kis unokája meglátogassa de láttam vidáman tekerő férfi csoportot ahogy taglalták kinek van még vize locsolni. Persze voltak akik már túl voltak pár "vendégvárón" és kicsit kacsáztak a biciklin.
Tegnap nálunk volt a húsvéti ebéd. Sajnos csak Ati jött haza de Őt is jó volt végre látni. Apa már nem tudott hozzánk csatlakozni. DÉlután lementünk Edithez megnézni az új jövevényt és odaadni a kis ruhákat nekik. Nagyon szép kis barna legény Patrik és jó, hogy szinte egyidősek Petrával. Nyáron már együtt strandolhatnak a Tiszán:)
Estefelé átsétáltunk ismerőseinkhez, Máté kisbiciklivel tekert át. Ott rögtön lecsapott a nagyobb fiúk autó készletére és jót játszott, Petra pedig csak mesélt és mosolygott és a babakocsira akasztható játékkal játszott de nagyon. Fürdés időben lassan haza is tértünk.
MOst pedig várom, hogy hazatérjenek a locsolkodók és elmeséljék merre jártak. Remélem hoznak fincsi csoki tojásokat. Bár így fájós foggal lehet nem erről kéne álmodozni:)
Egy pár kép a hétvégéről:
Mielőtt Anya lettem főzhettem magamnak meleg ételt, ruháim nem voltak pecsétesek, nyugodtan telefonálhattam.
Mielőtt Anya lettem addig aludtam, amíg akartam. Nem izgultam, milyen későn fekszem le. Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.
Mielőtt Anya lettem minden nap kitakarítottam, nem botlottam meg játékokban, nem felejtettem el altatódalok szövegét.
Mielőtt Anya lettem nem izgultam, hogy növényeim mérgezőek-e. Nem gondoltam védőoltásokra.
Mielőtt Anya lettem nem hányt le senki, nem lettem kakis, nem köptek le, nem rágcsáltak meg, nem pisilt le senki, és nem csipkedtek össze pici ujjacskák sem.
Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam: gondolataimnak, testemnek, lelkemnek. Végigaludtam az éjszakákat.
Mielőtt Anya lettem sosem tartottam síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa, vagy beadja neki az injekciót. Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam. Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon. Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.
Mielőtt Anya lettem nem tartottam a karjaimban egy alvó gyermeket, mert nem akartam letenni. Sosem éreztem, hogy a szíven apró darabokra törik, mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat. Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz az életemre. Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni. Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az anyaságot.
Mielőtt Anya lettem nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kívül dobog. Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése. Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket. Nem tudtam, hogy valami oly pici olyan fontossá tehet.
Mielőtt Anya lettem, sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén minden tíz percben, hogy megnézzem minden rendben van-e. Nem ismertem a melegséget, az örömöt, a szeretetet, a szívfájdalmat, a csodát, vagy az Anyaság élvezetét. Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem.
Utolsó kommentek