LAci pénteken eldöntötte, hogy hétvégén márpedig nyulat főz bográcsban...először nem lelkesedtem a dologért hiszen ez azt jelentette, hogy akkor hétvégén sem látjuk mert egész nap a bogrács mellett fog állni, ráadásul nem szeretem a nyulat. VAgyis valamikor szerettem csak egyszer mikor nyulat főzött én pedig már Mátéval várandós voltam csak még nem volt tuti a dolog, pont akkor jelentkeztek az első rosszullétek amikor a nyulat kellett volna enni. Így ez megmaradt bennem reflexként, hogy nyúl=hányinger. Majd egyszer megerőszakolom az agyam és túlteszem rajta magam...bár olyan sok állat van még amit meg lehet enni.
Délelőtt én elég morcos hangulatban voltam az éjszakai egy két órás alvás után amit még a reggeli plusz szunya sem tudott pótolni. LAci magához vette Mátét így kicsit tudtam még Petrával aludni. De sajnos egy egész átaludt nap sem tudja az éjszakai nyugodt alvást pótolni. Délben elmentem vásárolni Petrával, Máté itthon maradt és igen zokon vette amiért nem jöhetett. De a két csomag túrórudi kátpótolta.
Így megyünk vásárolni. Ilyen szépen rózsaszínben:
Délután aludtunk a gyerekekkel, LAci meg csak főzött rendületlenül. Háromkor érkeztek meg Zoliék, így a srácok kint maradtak őrizni az állatot mi meg Ibolyával inkább bent maradtunk a gyerekekkel és beszélgettünk. A gyerek mindig téma egy anyukának meg egy hamarosan anyukának. Legalább tudjuk hova tesszük a rengeteg pici ruhácskát.
Hat körül le is ültünk nyulat enni, jobban mondva én főtt krumplit ettem csak.
este a szokásos...fürdés, altatás. Petra elég nehezen aludt el, sokat felébredt óránként enni akart. Úgy látszik most van az első un.fejlődési ugrás mikor kicsit többet igényel. ez háromhetenként váltakozik három hónapos koráig akkor a hetekből háromhavonkénti fejlődési ugrások lesznek. Ez jól ki is van találva különben nagyon gyorsan elhíznának a gyerekek ha a kezdeti növekedés maradna meg. Eleinte havonta átlag egy kilót híznak, majd egyre kevesebbet. Persze ebben az is közrejátszik, hogy az idő előrehaladtával örökmozgókká válnak. Én nem is tudom Máté mikor vált perpetum mobile-vé....olyan kis nyugis baba volt...most meg. Csak fut és fut és fogalmam sincs miből nyeri az energiát! Nem véletlen, hogy egy kétév körüli gyermek több "zsiradékot" igényel és ahogy a mozgásigény csökken úgy megint változnak az igények is. De ez nálunk még odébb van, hogy leüljön rajzolni gyurmázni és egyéb csendes nyugalmas tevékenységeket végezni.
Azt nem tudom, hogy mikor feküdtek le a fiúk mert kint hagytam őket a nappaliban. Akkor mindkettő csukott szemmel nézte a tv-t még. De reggel együt aludtak Mátéval összebújva én meg Petrával. Fél kileckor jöttek át reggel a srácok és véget ért a csajos buli.
Vasárnap csak úgy eltelt rajtunk nagyon hamar dél lett lefeküdtünk, a megtévesztés kedvéért én Mátéval aludtam, Laci meg Petrával. Háromig szundikáltunk így nagy békességben amikor Petra rájött, hogy jé éhes. Ébredés után rögtön enni kér, nincs mese. Banya hangon kéri a betevőt:) tényleg olyan banyás hangja van:)
Máté délután bevágta a maradék réteseket amit délelőtt csináltam. Meggyes és túrós kivitelben. A túrós nem lett valami édes mert rápazaroltam a cukrot a meggyesre így trükközni kellett a túróval. Végül gyümölcsjoghurttal meg vaníliás cukorral egész jó lett csak híg. Akkor kapott egy kis darát és sütés után tök jó lett az állaga! Legközelebb is így fogom csinálni.
Most meg Petra nézi a fényeket, nyűglődik, hogy ez vagy az kéne neki. De nem baj legalább nem alszik úgyis mindjárt fürdés van és kezdődik az éjszakai műszak.
Utolsó kommentek