Vasárnap délután rendeztünk egy kis összejövetelt. L. halat főzött bográcsban és aki nem szerette annak volt grillezett hús salátával. Máté teljesen be volt zsongva, hogy mennyien vannak nálunk mert itt voltak a haverok és végre lehetett jót bohóckodni. Petrusnak is tetszett mert Andi áthozott egy szőnyeget amire le tudtak ülni a gyerekek és pont a járóka mellett hancúroztak így Ő is részese lehetett a lufi mókának. MAjd eldurrant a fejünk de azért fújtunk fel sok sok lufit! A  lányok egész éjjel "sütöttek" :)))) hoztak sütiket és Andiéktól egy tortát is kaptam ami tök fincsi volt! Máténak csak úgy remegett a feje mikor meglátta, annyira akart belőle enni! Persze L. nem hazudtolta meg magát és a harmincas gyertya mellé oda tettem Máté kettes gyertyáját is így szerényen megünnepeltem a 230-ikat:).

MA délelőtt elmentünk a Boribon kuckóba tornázni. TAvaly már jártunk Mátéval de elég messzire kellett menni így abba hagytuk. Most viszont már van hely a közelben így elmentünk. Muszáj kitalálnom neki valami irányított foglalkozást mert nem jó, hogy állandóan csak a kis feje után megy. Petra a hordozóban aludt egy sarokban, Timi még ismerkedett a helyzettel és inkább Anita öléből lesett. ELőször Máté is gyanakvó volt de aztán elszabadult a pokol....
Tehát a foglalkozás abból állt, hogy először énekkel kísért mozdulatsort csináltak végig. (pl előre a kezedet utána hátra előre a kezedet utána rázzad stb stb végig a dalt több testrésszel is. Majd körbe kellett sétálni bujj bujj zöldággal és egy kapu alatt átmászni. NA Máté itt már pörgött....mindenki ment szépen sorban aza nyukájával, Ő rohant egyedül és míg valaki egyet bújt Ő addigra hármat is. Ezután midnenki kapott egy félgömb alakú szúrós gumilabdát. Arra kellett felállni és egyensúlyozni, azután a labdákat körbe tettük és kívülről sétálni kellett. A dal végén gyorsan fel kellett állni vagy le kellett ülni a labdára. A következő feladat akadálypálya volt. Midnenféle mozgáskoordinációt fejlesztő eszközt tett ki Móni és azokat kellett használni tetszés szerint. Volt tölcsér amiben pörögni lehet, csúszda, nagy labda, henger, libikóka, guruló és pörgő tányér, kacskaringós gerenda. Máté itt már nem volt hajlandó semmi együtt működésre, rohangált ide oda.Ezután odahívta magához  a gyerekeket a kezében két babzsákkal egy zöld és egy pirossal. A feladat az volt, hogy amikor piros a babzsák és mondókázik akkor ott kellett állni, amikor meg a zöldet mutatta akkor rohanni kellett anyához. Először Máté is iderohant aztán már gellert kapott és rohangált körbe körbe a teremben míg a többiek csendben álltak. Móni elkapta az ölébe és úgy mondókázott. Votl még egy hasonló feladat. Akkor egy csörgő dobbal sétáltak, futottak körbe és ha megszólalt a dob akkor gyorsan terpeszbe kellett állni, a következőnél meg le kellett hasalni. Megállni nem akart Máté de lehasalni már igen. MAjd jöttek a kislabdák. EGy hatalmas színes kendőbe tettük bele a kislabdákat, körbe álltuk a kendőt és röptetni kellett fel le éneklés közben. Máté persze örjöngött, hogy Ő be akar mászni a kendőbe, neki labda kell.  A többi gyerek döbbenten nézte mi baja. Volt olyan rész amikor ki kellett vinni a teremből annyira kezelhetetlen volt de kint is ordított. A labda röptetés után egy egy gyerek bele feküdhetett a kendőbe és körbe álltuk és hintáztattuk. NA ez nagyon tetszett Máténak és nagyon ügyesen is csinálta mert míg más gyerekek támaszkodtak a kezükkel addig Ő lazán elhagyta magát, feküdt és csak röpült midnen felé. A foglalkozás levezetéseként Mónika leült gitározni, a gyerekek meg körbe vették. Ő megfogta mindig egy gyerek kezét és együt gitároztak egy dalt. Máté nagyon figyelte, alig győzte kivárni hogy Ő kerülhessen sorra. Persze Ő egyből csapott volna a húrok közé, de Mónika türelmes volt és mindig lenyugtatta és sikerült eljátszaniuk egy dalt. Én totál kimerültem a végére mert Máté egyszer sem fogadott szót, ha elkaptam vagy arrébb vittem akkor örjöngött csillapíthatatlanul.

Most meg alszik...mert azért elfáradt a mókában.